Most pedig életem történetével foglak untatni.

Az első években elkövetett apróbb csínytevéseim miatt szülővárosomat többször is komolyan át kellett építeni; mai arculata csak nyomokban emlékeztet régi önmagára. Ilyen környezetben felnőve természetesen alakult ki bennem vonzalom az építészet -- s általában a kreativitás -- felé. Stílusomat az egyszerű, letisztult euklideszi formák (kockák) jellemezték, míg ezek elhelyezésében szabadjára engedtem képzeletemet. Egyik óvodai pályamunkám, mely akkor a "már megint milyen rendetlenséget csináltál?! gyorsan rakd a helyére!" címet kapta bírálóimtól, néhány évvel később szinte változatlan formában megvalósult, alapjául szolgálván több nagy lakótelep építésének.

Érdeklődésem idővel másfelé fordult, a számomra túl statikus építészetet a logisztikai rendszerek beható tanulmányozása követte, elsősorban az IK620-as autóbuszok első bőrülésein térdelve. A vezetők kormánypolitikáját már akkor is fenntartásokkal figyeltem. A korral haladva ekkortájt kapcsolódtam be a távoktatásba, genetikai, űrtechnológiai és csillagászati témakörökben, s a Delta szignálja lett a hívójelem. Éppen ideje volt már beiratkoznom az általános iskolába.

Az általánosban az idő kísérleti kutatásába kezdtem, minek következtében tanáraim többsége többszörös sebességgel öregedett. Bár nem mentség elkövetett hibáimra, de belátható, hogy számomra a fecskefarkak rajzolgatása és a négy alapművelet igen kevés agykapacitást igényelt, a maradékot kreatív önmegvalósításra (rosszalkodás) fordítottam. Itt kell azonban megcáfolnom azt a makacs híresztelést, miszerint engem nyolc év alatt a város minden iskolájából kirúgtak. Ez egyszerűen nem állja meg a helyét, hiszen időközben több új iskola épült.

A hetvenes évek végére, nyolcvanas évek elejére már számos területen szereztem komoly tapasztalatot a pirotechnikai kísérletektől az engedély nélküli lapkiadásig, a hang- és világítástechnikai szervízmunkáktól a csöves készülékek átépítésén át a digitális tervezésig, de belekostóltam a fotó- és előadóművészetbe is -- igaz, utóbbiba igen erős külső kényszer hatása alatt. A médiaérdeklődés természetesen nem maradt el, bár előnyöm már akkor sem származott belőle.

A pályaválasztáskor nem tartottam szükségesnek körvonalazni elképzeléseimet. Mindössze annyira szorítkoztam, hogy kötetlen, univerzálisan felhasználható szakmára lenne szükségem a világ megváltásához. Ezzel a kijelentésemmel persze ideológiai vitát robbantottam ki, minek eredményeképpen négy év középiskolára ítéltek. Kedvezmény nélkül, érettségivel szabadultam.

A következő években illegalitásban tevékenykedtem. Fizikai dolgozóként többször is összeütközésbe kerültem a rendszerrel, esetenként apróbb tereptárgyakkal is. Tapasztalataim a roncstelepre szállított járművek számával arányban jelentősen növekedtek. Később megoldottam a vállalati ügyvitel számítógépesítését, mely a csőd szélére sodorta a céget. Ez egyébként határozott előrelépés volt a totális csődhöz képest.

Volt egy rossz pillanatom, amikor elhatároztam, hogy író leszek. Volt és jelenlegi főnökeim bizonyára egyetértenek abban, hogy a meséhez van érzékem. Előadásokat is tartottam, kezdetben nagy számú hallgatóság előtt, ám a létszám a végére számottevően csökkent. Tanultam ebből: most már a végével kezdem a mondanivalómat. Elismerem, a kívánt cél még nincs közel, hiszen jelenleg nincs egy hallgatóm se. A felszabaduló idő azonban lehetővé teszi számomra, hogy alkotói válságaimat alvással leplezzem. Írásaim egyelőre kevés visszhangot keltettek, bár a Magyar Narancsot azóta cenzúrázzák, mióta egyszer oda is elkövettem valamit.

Továbbra sem tétlenkedem. Több, nagyszabású terven dolgozom, melyek alapvető változásokat idéznek elő a mindennapi életben. Vagy legalább is az enyémben. Azt a furcsa helyzetet, miszerint hamarabb kezdtem tanítani egy egyetemen, mintsem hallgatóként beiratkoztam volna diplomaszerzés céljából, már felszámoltam. Igazán csekely ár volt ezért a tanszék idővel szinte teljes állományának külföldre távozása és az intézet kétszeri átszervezése.

Másik kedvtelésem a világjárás, ezt azonban szigorúan tudományos alapon tervezem meg. Még a kezdet kezdetén kidolgoztam egy tudásbázis alapú szakértői rendszert, amely megadja a számomra ideális célországot. Első alkalommal Romániát dobta ki. Elmentem. Azóta komolyabban veszem a tesztelést.

Látogatásaim eredményesek voltak. Csehszlovákia felbomlott, Németországban és Franciaországban a klíma drámaian megváltozott, s több jelentős valuta megszűnt. Finnország azonban nem változik, ha belesántulok, akkor se -- tudnak valamit.

A külföldi utak és tartózkodások természetesen újabb lehetőségeket adtak sokirányú kreativitásom kifejtésére. A kínai mobiltelefonok szoftverében végzett csekély módosításom az ottani űrprogram felgyorsulásához vezetett: készülnek a szomszédos bolygók benépesítésére, minél messzebb tőlem, annál jobb. A repülésirányításban végzett munkámnak köszönhetően ma már sokkal több és kézenfekvőbb magyarázattal állhat elő az itt meg nem nevezhető cég, ami a késéseket illeti. Barátságos hangú cikkem a DOS új verziójáról pedig a termékvonal feladására késztette az ismert államokbéli szoftveróriást.

Politikai ambícióim nincsnek, mivel önálló egyszemélyes abszurdisztáni államalakulatomban nincs olyan pozíció, melyet ellenzékiek veszélyeztetnének. A stabilitást csupán a bevándorlási politika megváltoztatása zavarhatná meg, de a törvényhozásom által szabott igen szigorú feltételeknek eddig még egyetlen jelentkező sem tudott megfelelni.