A számítógéphasználó férfiak a 90-es évek szex-szimbólumai

Naponta vagy száz e-mailt kapok a Dilbert című karikatúra-sorozatom olvasóitól. Többségük zsémbesirodai dolgozó, pszichopata, követős gyilkos karikatúra-faló - ilyesfajta figurák. De egyre több olyan üzenetet kapok női olvasóktól, akik azért írnak, hogy elárulják: szerintük Dilbert szexi. Néhányan azt állítják, ők már hozzámentek egy Dilberthez, és nem is lehetnének boldogabbak.

Ha nem ismernéd Dilbertet: ő egy villamosmérnök, aki ideje nagy részét a számítógépe előtt tölti. Rendes fickó, de nem egészen Kevin Costner. Jól van na, Dilbert udvarias, őszinte, van állása és iskolázott. Ezek jó tulajdonságok, de nem teljesen indokolják ezt a hihetetlen szexepilt. Miben rejlik hát Dilbert vonzereje? Azt hiszem, ez egy darwini dolog. Mindenki olyan emberhez vonzódik, aki a legjobb túlélési és gyarapodási képességekkel bír. A régi időkben fontos volt, hogy valaki utol tudjon érni egy antilopot és le tudja teríteni egyetlen homloklövéssel.

De ez a képesség évről évre veszít fontosságából.

Manapság kizárólag az számít, hogy tudod-e installálni a saját Ethernet kártyádat anélkül, hogy fel kéne tárcsáznod a technikai segélyszolgálatot és be kéne vallanod teljes inkompetenciádat egy olyasvalakinek, aki sosem viszi többre, mint hogy a technikai segélyszolgálat telefonja mellett csücsüljön.

Egyértelmű, hogy a világ három különböző embercsoportból áll, mind saját evolúciós végállomással:

• Értelmes számítógép-felhasználók, akik isten-szerű, test nélküli lényekké evolválódnak, uralkodván a világegyetem fölött (kivéve persze azokat, akik a technikai segélyszolgálatnál dolgoznak).

• Számítógép-tulajdonosok, akik szeretnének az értelmesek közé tartozni, de titokban zsebszámológép segítségével töltik ki az összeg-mezőket az Excel számolótáblájukon. Őket olyan állások szívják majd be, mint pl. gimnáziumi iskolaigazgató vagy kisállat-krematórium kezelő. Végül aztán kihalnak.

• Számítógép-nemhasználók, akik farkat növesztenek, állatkertben csücsülnek és ganajt hajigálnak a látogatókra.

Természetesen, ha történetesen nő vagy, & el szeretnéd dönteni, melyik evolúciós pályán szánkázzon végig leszármazottad, nem akarod, hogy a Ganajhajító Olimpián kössön ki. Te igazi embert akarsz. Evolúciós potenciállal bíró eszes számítógép-felhasználót.

És a nők szeretik azokat a férfiakat, akik csendben hallgatnak. Márpedig a számítógép-felhasználók príma hallgatók, mert hosszasan tudnak nézni anélkül, hogy bármit is szólnának. Igaz, a kapcsolat kezdetén jobb, ha a fickó beszédes. De ezek aztán hat hónap alatt az összes sztorijukból kifogynak. Ha egy nő, teszem azt, egy kiskereskedőhöz megy hozzá, bekapja az ismétlődő sztorikat a hetedik hónaptól kezdődően az örökkévalóságig. Menjen viszont hozzá egy mérnökhöz; kap egy remek hallgatót az elkövetkezendő 70 évre.

Mitöbb, ahogy az ózonréteg egyre inkább megfogyatkozik, nem egy rossz ötlet olyasvalakivel párosodni, akinek beltéri hobbyja van. A szabadban tevékenykedő hapsik, mégha 10000-es faktorú napolajat is kennek magukra, 30 éves korukra úgy néznek ki, mint egy gatyás chilipaprika. Hasonlítsd csak össze mindezt egy olyan ember egészséges ragyogásával, aki napi 12 órát tölt a képernyő előtt.

Az is közismert, hogy a számítógép-felhasználók jobb szeretők. Hallottam egy anekdotát valakitől, aki ismert egy nőt, akinek a férje egy számítógép-felhasználó volt, és saját bevallásuk szerint sokszor szeretkeztek. Tudom persze, hogy ez statisztikailag megalapozatlan, de be kell, hogy valljuk, ez a legcsábítóbb tény, amit eddig leírtam.

Ha még mindig kétségeid lennének a hímnemű PC-felhasználók szexuális kompetenciája felől, vess csak egy pillantást a hajukra, amely a következő formákat öltheti: tipikus férfikopaszság - a magas tesztoszteronszint jele, vagy pedig fésületlen dzsungelhaj - az a fajta, amely csak egy duhaj szerelmi csörtét épp végigküzdött férfi fején található. Ha most ez egy tárgyalás lenne, azt hiszem, pusztán ezen közvetett, de alapos bizonyítékok birtokában is már meghozhatnánk az ítéletet. Jó, tudom, akadnak kétkedők bőven. Ezek boldogak, hogy találnak számos számítógép-felhasználót, akik bizony arany karkötőt hordanak; szerintük a problémák nem a billentyűzet intenzív használatában rejlenek. Rendben! Egy napon ezek a kétkedők is ganajt fognak hajigálni a turistákra. No és akkor ki fog majd nevetni? (Válasz a költői kérdésre: a turisták biztosan nem.)

Henry Kissinger mondta, hogy a hatalom az abszolút bájital. Bill Clinton pedig, hogy a tudás hatalom. Következésképp, a tiszta logikára támaszkodva, az Egyesült Államok kormánya szerint a számítógépek ismerete az abszolút szerelmi bájital. Velem még lehet vitatkozni -én csak egy karikaturista vagyok- de a kormánnyal már nehezebb. Ne felejtsük el, az ő kezükben van az Alkohol, Dohányáru és Lőfegyver Minisztérium, ha valaki, hát ők tudnak egyet s mást arról, hogyan lehet egy nőt kielégíteni.

E ponton úgy tűnhet, ennyi már elég ahhoz, hogy bárki elhiggye: a számítógép-felhasználók szexik. De értsd meg az én szempontjaimat is: én a szavak száma után kapom a honoráriumot. Még nem fejeztem hát be.

Kevésbé felvilágosult korokban egy dögös kocsi volt az, amivel legjobban el lehetett kápráztatni a nőket. De időközben a nők kiokosodtak, és rájöttek, jobb, ha megveszik a saját dögös kocsijukat, így nem kell többé bunkókkal kocsikázniuk.

A technológia lett a dögös kocsik helyett a kemény férfiasság új jelképe. Ma már a férfiak tudják, hogy hacsak rá nincsenek kapcsolódva digitálisan az Internetre, a nőktől nem sok jót várhatnak. És ez csak rosszabbodik. Hamarosan mindenki, aki nincs jelen a World Wide Web-en, jogosult lesz a honlaptalanoknak járó állami támogatásra. Márpedig senki nem szereti az olyan férfit, aki az államtól kap pénzt, kivéve talán Marilyn Monroe-t, ezért is nyírta őt ki a CIA. Ha azt hiszed, ez hülyeség, vitatkozhatunk, elvégre engem a szavak után fizetnek.

Végezetül álljon itt a hangulatvilágítás kérdése. Mi sem szexibb, mint egy klottgatyás hapsi, akit csak egy 15 collos SVGA világít meg. Ha abban egyetértünk, hogy ez minden nő álma, azon sem veszünk össze, hogy jó, ha az illető tudja is használni a kompjutert. Különben csak egy szerencsétlen pojáca, aki egy szál alsóban csücsül egy PC előtt.

Summa summarum, itt nem arról van szó, hogy szerintem a PC-t nem használók kevésbé vonzóak, hanem arról, hogy ők sosem fogják ezt a cikket olvasni.

A fordító megjegyzései:

Dilbert Az úgynevezett "comic strip" tulajdonképpen egy olyan mini-képregény, amely naponta megjelenik valamelyik napilapban, mindössze pár (1..6) kockából áll, és valamilyen poénos szituációt ábrázol. Mégis inkább képregénynek minősíthető, semmint többképes karikatúrának, mivel 1) zömmel a tekintélyes méretű szöveg hordozza az információt [humort], nem pedig a viszonylag szimpla rajz, 2) az egymást követő napokon megjelenő comic strip-ek laza kapcsolatban állnak egymással, egyfajta mögöttes cselekményt formálva. A napi poén megértéséhez a cselekmény követése azonban nem annyira szükséges, mint a szereplők és a környezet ismerete úgy általában.

Követős gyilkos A különböző filmek és híradások hatására az amerikai népesség [főleg nőnemű tagjainak] rettegése az un. "stalker"-ekre koncentrálódik. Ez a fajta gyilkos rendkívül kifinomult: kiszemelt áldozatát hosszas alapkutatásnak veti alá (itt-ott meglesi, tanulmányozza életmódját, lenyomozza, információt vadász róla az Interneten, stb.), majd mikor eljön a megfelelő nap, a szerencsétlen nőt az éjszaka sötétjében észrevétlenül hazáig kíséri (ezt az aktust jelöli a "to stalk" ige), és rendszerint közvetlenül a bejárati ajtó előtt (de semmiképp sem beljebb az előszobánál) megerőszakolja és/vagy megöli.

Honlaptalan Egy újabb példa, amely megerősíti a fordító privát preferenciáját a kellemesen és szellemesen hangzó "honlap" iránt, szemben a kissé erőltetett "ottlap"-pal és "laklap"-pal.