Miért utálom a Wordperfect-et?

WordPerfect 5.1 for DOS

Két évvel ezelőtt, szakmai gyakorlatom alatt sikerült közelebbi ismeretséget kötnöm a Wordperfect 5.1 szövegszerkesztővel. Hogy barátságunk nem volt teljesen felhőtlen, arról szóljon az alábbi néhány sor:

Legelőször az szúrt szemet, hogy a gyárban minden számítógép billentyűzetére egy keskeny csík van ragasztva, rajta mindenféle kulcsszavakkal. Közelebbről megvizsgálva a cédulát, az a Wordperfect funkcióbillentyű helpjének bizonyult. Tartalmazza a funkciógombokkal elérhető műveleteket, a SHIFT + funkció- billentyűs műveleteket, ALT + ... azaz összesen negyven kulcsszót egy apró papírfecnin. Ez rossz előjel volt, mindig idegenkedtem a mechanikusan megtanulandó dolgoktól. (Gimnáziumban is rettegtem az oroszóráktól.)

Rossz előérzetemet csak fokozta, mikor kiderült, hogy a szoftver kezelésének elsajátításában mindössze ez az egy fecni és a help lesz segítségemr e. (Valamint a teljes 700 oldalas dokumentáció - dán nyelven.)

Sebaj, nézzük a "Wordperfect Tutorial" programot! Igen, itt van, ez az, ... szóval ennyi volt. A tutorialból megtudtam, hogy a kurzort a kurzormozgató billentyűkkel lehet mozgatni, a felfelé mutató nyíllal lehet felfelé mozogni, stb.

Akkor most, próbáljunk meg betölteni egy fájlt. Gyors pilantás a fecnire: CTRL + SHIFT + F7, és máris megjelenik egy ablak, benne a fájlnevek. Ez jó, kiválasztok egyet a kurzorral, leütöm az ENTER-t, s megjelenik a fájl. Próbálom szerkeszteni - nem megy. Elkezdek mindent nyomkodni - nem megy. Lenyomom a PgUp gombot - erre megjelenik a következő fájl tartalma.

Az ENTER - rel ugyanis csak belenézni lehet a fájlba, de nem megnyitni azt. Megnyitni valamelyik könnyen megjegyezhető gombbal kell, ha jól emlékszem F6-tal. Tehát, mitután ráálltunk a kurzor nyilakkal a fájlnévre, nem ENTER-t, hanem valami elvetemült billentyűt kell leütnünk.

A dokumentumban sem könnyebb az élet, a fájl elejére például úgy lehet eljutni, hogy háromszor egymás után lenyomjuk a felfelé mutató nyíl gombot, majd az End-et. Tehát az "ujjaim hegyében" lévő CTRL + PgUp -al nem megyek semmire, csak ősz hajszálaim száma gyarapodik.

Na jó, most nézzünk egy helpet. Nyúlok az F1-hez, ... valami történik, de én nem erre vágytam. Gyors pillantás a fecnire - A help az F3 -on van. (Szerintem ez egyszerűen kreténség, de végül is minden gyártónak szíve joga, hogy melyik funkciógombra mit tesz.) Na végre, itt a help. Nézzük csak, hogyan lehet pédául margókat állítani? Keresem a margó címszót...de mi ez? A WordPerfect közli, hogy legyek szíves megnyomni azt a gombot, amelyikről tudni akarom, hogy mit csinál... SEGÍTSÉG!!!! Egyáltalán nem érdekel, hogy mi történik a CTRL + X lenyomásának következtében, én be akarom állítani a margót, MARGÓT, MARGÓT AKAROK ÁLÍTANI!!!.... Hogy- hogy nem, sikerül előcsalnom egy betűrendes indexet is, most már csak azt kellene megtudni, hogy melyik al-al-almenüpont rejti a kívánt beállítást.

A próbálkozások természetes velejárói a hibás kísérletek. Eleinte gyakran jutok be olyan menübe, amelyikbe nem akartam. (Később is.) Ki akarok lépni, tudatalatti ösztönnel nyúlok a klaviatúra bal felső sarkába, az ESC gomb felé, leütöm.... kisvártatva arra eszmélek, hogy immár teljes erőmből ütöm az ESC billentyűt, folyik rólam a víz, a keyboard bal felső sarka kezd behorpadni és a kollégáim furcsán néznek rám. Az ESC billentyű ugyanis NEM a menükből való kilépést szolgálja. Gőzöm sincs mire jó, néha a "Repeat = 8" üzenetet sikerül előcsalnom vele. Kétségtelenül ez a program legbosszantóbb tulajdonsága, ilyenkor ugyanis - miután lecsillapodtam - a fecnire kell néznem, hogy megtalaláljam a helyes megoldást.

A szövegben való mozgás is egyéni módon van megoldva, az End gomb ugyan az aktuális sor végére viszi a kurzort, de a Home... Külön értelmet rendeltek a nyilakhoz is, többször lenyomva őket, és utánuk leütve a PgUp, PgDn, Home vagy End billentyűk egyikét, a szerkesztett szöveg egészen meglepő helyeire juthatunk el. Akit érdekel, próbálja ki!

A program olyan mint egy zsémbes feleség: sok apró, bosszantó tulajdonsága van. A munkahelyen senki nem tudta például megmondani, hogy ha egy bekezdésre beállítom, hogy legyen jobbra - balra kizárva "Justified", akkor ez a képernyőn miért nem látszik és a nyomtatón miért nem lesznek soraim jusztírozva? Ugyanakkor ugyanez a dokumentum egy tíz méterrel arrébb lévő gépen, ugyanazzal a nyomtatóval, változtatás nélkül, gyönyörűen ki van zárva a margókhoz.

A szöveg attribútumának megváltoztatásáh oz, másoláshoz, mozgatáshoz a kívánt szövegrészt ki kell jelölni. Vajon hogyan lehet a blokk-kijelölő üzemmódba jutni? Hát persze, hogy a CTRL + F6 -tal! Később felfedeztem, hogy az F12 is ugyanezt teszi, és szerencsére 101 gombos billentyűzeten dolgozom.

Mivel angol szöveget kell előállítanom, használom a beépített helyesírás ellenőrzőt, a SpellChecker-t. A dolog lényege az, hogy a program automatikusan végignézi, hogy van-e a szövegben olyan szó, amit nem ismer. Ha van, ráállítja a kurzort, előkeresi a hozzá leginkább hasonlókat és rákérdez, hogy nem ezt akartuk-e írni. Ha igen, akkor automatikusan kicseréli. Ebben az üzemmódban be is lehet lépni és kézzel javítani a szöveget. Igenám, de mi van, ha meglátunk egy hibát néhány sorral feljebb? Menjünk oda, és javítsuk ki! Csakhogy a PgUp, PgDn, fel és lefelé mutató nyilak hatástalanok... Egyedül úgy tudunk feljebb menni, ha kitartóan araszolgatunk balra. Persze ki is léphetünk a helyesírás-ellenőrzőből, és elvégezhetjük úgy is a javítást, de a visszalépéskor újra be kell tölteni a helyesírási szótárt, ami eltart egy darabig.

További érdekesség a tartalomjegyzék generálása: ehhez ugyanis újra végig kell olvasni a szöveget és bejelölni a tartalomjegyzékbe kiemelni kívánt szövegrészeket - közben természetesen nyolcszázhuszonkétszer kell megnyomni a CTRL + SHIFT + ALT + valamelyik funkcióbillentyűt.

A program a kilépésnél sem egykönnyen adja meg magát, a világ "Wordperfecten kívüli" részén szokásos F10, ALT + X, ALT + Q gombok itt teljesen mást csinálnak. A helyes megfejtés ismét egy rönk (tuskó) helyen lévő billentyű, az F7.

Összefoglalva: a Wordperfect az "ezt akarad, hát nesze" típusú program tipikus esete. Aki már dolgozott valalamilyen más szövegszerkesztővel, azaz már hozzászokott valamihez, annak ez a program valóságos Isten csapása. Akinek ez az első az életében, és titkos vonzalamat érez a CTRL + F6, SHIFT + CTRL + ALT + F3, stb. billentyűkombinációk iránt, annak jó szórakozást, sok sikert!

1992. május 20.